A Dávidisták: Egy vallási szekta tragikus története (1929-1993)
A texasi Waco közelében 1993 áprilisában lezajlott tragikus események a modern amerikai történelem egyik legsötétebb fejezetét írták meg. A Branch Davidians (Dávidisták) néven ismert vallási szekta és a szövetségi hatóságok között kirobbant konfliktus 76 ember halálával zárult, köztük 25 gyermekével. Ez a tragédia azonban csak a látható csúcsa volt egy évtizedekig tartó vallási és társadalmi folyamatnak, amelynek gyökerei az 1920-as évekig nyúlnak vissza. A Dávidisták története egyben tanúbizonyság arról, hogyan alakulhat át egy reformmozgalom radikális szektává, és milyen pusztító következményekkel járhat a vallási fanatizmus és az elszigeteltség kombinációja.
A Dávidisták (Branch Davidians) történetének főbb eseményei 1929-1993 között
Történelmi előzmények és Victor Houteff öröksége
A Dávidisták története Victor Tasho Houteff (1885-1955) bolgár származású vallási vezető tevékenységével kezdődik[1][2]. Houteff 1919-ben csatlakozott a Hetednapi Adventista Egyházhoz, és hamarosan a Los Angeles-i Exposition Park Egyház szombatiskolai tanáraként tevékenykedett[1][2]. A Biblia és Ellen G. White írásainak alapos tanulmányozója volt, aki különösen az Ézsaiás könyve 54-66. fejezeteire koncentrált[1].
1929-ben Houteff kinyilvánította saját bibliai értelmezéseit, amelyeket „A Pásztorbot” (The Shepherd’s Rod) című írásaiban foglalt össze[1][3]. Központi tanítása szerint a Hetednapi Adventista Egyház eltávolodott az igaz hittől, és reformra szorult[3]. Houteff azt hirdette, hogy 144,000 kiválasztott hívő fog egy valóban megtisztult egyházat alkotni, amely előfeltétele Krisztus visszatérésének[4].
A próféciákban szereplő “Nagy Szobor” illusztrációja Dániel 2. fejezetéből, amelyet Victor Houteff használt a történelmi birodalmak és próféciák magyarázatához tanításaiban frieze
Amikor az adventista vezetőség elutasította tanításait, Houteff és követői 1935-ben Texasba költöztek, ahol Wacótól két mérföldnyire megalapították a Mount Carmel Center-t[4]. A közösség félkommunalista szervezetben működött: mindenki dolgozott és fizetést kapott, közösen gazdálkodtak, és dupla tizedet fizettek[4]. A gazdasági világválság ellenére a közösség virágzott - 1940-re 64 lakos, tíz épület és 375 acre földterület jellemezte[4].
A Dávidista Ág kialakulása és vezetőváltások
Victor Houteff 1955-ben bekövetkezett halála után felesége, Florence Houteff vette át a vezetést[5][6]. Florence azonban végzetes hibát követett el, amikor azt jósolta, hogy 1959. április 22-én vagy annak környékén bekövetkeznek az apokaliptikus események[6]. A prófécia kudarca után Florence 1962-ben feloszlatta a Dávidista Szövetséget és eladta a Mount Carmel tulajdon nagy részét[5][6].
Ugyanebben az időben Benjamin Roden (1902-1978), Houteff egykori követője, azt állította, hogy új üzenetet kapott Istentől[5][7]. 1955-ben levelekkel fordult a dávidistákhoz, amelyekben saját tanításait ismertette. Roden a „Branch” (Ág) kifejezést adta hozzá a csoport nevéhez, Ézsaiás 4:2 alapján: „Azon a napon az Úr ága szép és dicsőséges lesz”[8][6]. 1962-ben Roden átvette a Mount Carmel birtokot, és megalapította a General Association of Branch Davidian Seventh-day Adventists szervezetet[6].
Benjamin Roden 1978-ban bekövetkezett halála után felesége, Lois Roden lett a következő próféta[5][6]. Lois különleges tanításokat vezetett be a Szentlélek női aspektusáról, és tovább fejlesztette a csoport próféciákkal kapcsolatos nézeteit[8].
| Vezető | Időszak | Csoportnév | Kulcsfogalmak | Tagok száma | Fő helyszín |
|---|---|---|---|---|---|
| Victor Houteff | 1929-1955 | Davidian SDA | Pásztorbot tanítás | ~1000 | Mount Carmel (eredeti) |
| Florence Houteff | 1955-1959 | Davidian SDA | Április 22 prófécia | ~900 | New Mount Carmel |
| Benjamin Roden | 1959-1978 | Branch Davidians | “Ág” tanítás | ~200-400 | Mount Carmel |
| Lois Roden | 1978-1987 | Branch Davidians | Szentlélek női aspektusa | ~100-200 | Mount Carmel |
| David Koresh | 1987-1993 | Branch Davidians | Hét Pecsét, Isten Báránya | ~130 | Mount Carmel |
Dávidista vezetők
David Koresh hatalomátvétele: A radikalizálódás kezdete
1981-ben egy huszonkét éves fiatalember, Vernon Wayne Howell csatlakozott a Mount Carmel közösséghez[5][9]. A diszlexiás, középiskolát félbehagyott fiatalember nehéz gyermekkorát követően került kapcsolatba a szektával[9][10]. Lois Roden személyesen vette pártfogásába, és hamarosan szoros kapcsolat alakult ki közöttük - annak ellenére, hogy Lois ekkor már hatvan év feletti volt[9][11].
David Koresh portréja, a Branch Davidians vallási szekta vezetője commons.wikimedia
1983-ban Howell kijelentette, hogy megvilágosodott és megkapta az isteni prófétálás adományát[12]. Ettől kezdve megpróbálta átvenni a szekta irányítását, ami súlyos konfliktushoz vezetett közte és Lois Roden fia, George Rodennel között[9][13]. George Roden, aki saját maga is vezetőnek tartotta magát, súlyos mentális problémákkal küzdött és Tourette-szindrómában szenvedett[11][13].
A hatalmi harc 1987-ben érte el tetőpontját, amikor Howell és hét felfegyverzett követője visszatért Mount Carmelbe, hogy leszámoljon George Rodennel[9][13]. A fegyveres összecsapás során Roden mellkasán és kezén megsérült[9]. Howell és társait megvádolták gyilkossági kísérlettel, de a hét társat felmentették, Howell esetében pedig eredménytelen eljárást hirdetett a bíróság[9].
1988-ban Howell visszafoglalta Mount Carmelt, miután kifizette az elmaradt adókat[11]. Ugyanebben az időben Izraelbe utazott, ahol állítása szerint látomást kapott[11]. Visszatérte után radikálisan megváltozott: 1990-ben nevét David Koreshra változtatta - a bibliai Dávid király és a zsidókat a babiloni fogságból kiszabadító Kürosz perzsa király tiszteletére[12][11].
A szekta hitelvei és apokaliptikus tanításai
A Branch Davidians hitrendszere komplex teológiai alapokon nyugodott, amely ötvözte az adventista hagyományokat David Koresh személyes révációival[14]. A csoport megőrizte az adventista alapelveket: a szombat ünneplését, a vegetarianizmust, a pacifizmust és Krisztus közelgő második eljövetelének várását[1][3].
| Hitelvek/Gyakorlatok | Időszak | Fontosság |
|---|---|---|
| Adventista alapok | 1929-1993 | Alapvető |
| Apokaliptikus várakozás | 1929-1993 | Központi |
| 144,000 kiválasztott | 1929-1993 | Alapvető |
| Szombatünneplés | 1929-1993 | Alapvető |
| Vegetarianizmus | 1929-1993 | Alapvető |
| Bibliai próféciák értelmezése | 1929-1993 | Központi |
| Hét Pecsét tanítás | 1987-1993 | Központi |
| David Koresh mint Messiás | 1987-1993 | Központi |
| Poligámia (Koresh alatt) | 1987-1993 | Koresh-specifikus |
| Fegyvergyűjtés | 1990-1993 | Koresh-specifikus |
Dávidisták hitvallása
Koresh tanításainak központi eleme a Hét Pecsét doktrínája volt[15][16]. A Jelenések könyve szerint Koresh volt az egyetlen, aki fel tudta törni ezeket a pecséteket, így ő volt Isten Báránya[15][17]. Koresh azt tanította, hogy minden pecsét felbontása egy-egy apokaliptikus eseményt jelent:
-
Első pecsét: Isten Bárányának házassága - azok, akik hisznek Koreshben mint Krisztusban, egységre jutnak az istenséggel
-
Második pecsét: Isten háborút indít az emberisággel, és megöli mindazokat, akik nem fogadják el Koresh üzenetét
-
Harmadik pecsét: A kereskedő pecsétje - magas árat kell fizetni Isten Bárányának házasságáért
-
Negyedik pecsét: A halál pecsétje - azok, akik elutasítják az üzenetet, a pokol martalékaivá válnak
-
Ötödik pecsét: Várakozási időszak, amikor a mártírok türelemmel várják a végső ítéletet[16][19]
Koresh azt állította, hogy ő maga Krisztus megtestesülése, a modern kor Messiása[14]. Tanításai szerint 24 gyermeket kell nemzenie, akik kulcsszerepet játszanak majd a végidőkben[20]. Ennek érdekében érvénytelennek nyilvánította követői házasságait, és kizárólag ő tartott fenn szexuális kapcsolatokat a közösség nőivel[12][20].
A belső élet Mount Carmelben: Kontroll és szigor
David Koresh vezetése alatt a Mount Carmel Center életkörülményei drasztikusan leromlottak[21]. A körülbelül 130 fős közösség zsúfolt körülmények között élt, alapvető kényelem nélkül[21].
A Mount Carmel Center, a Branch Davidisták telephelye Waco-ban, Texasban, amely az 1993-as ostromról híres housebeautiful
A mindennapi élet szigorú szabályok szerint zajlott. Koresh naponta háromszor tartott bibliatanulmányi órákat, amelyek órákig tartottak[21][22]. A férfiak kényszerű celibátusban éltek, míg Koresh mintegy 20 „feleséget” tartott, köztük 12 és 14 év közötti lányokat is[21][23][24].
| Terület | Körülmények | Befolyás |
|---|---|---|
| Lakhatás | Zsúfolt, nincs beltéri vízvezeték | Elszigeteltség |
| Tisztálkodás | Kimenős WC-k, vödrök | Egészségügyi problémák |
| Étkezés | Szűkös, tiltott ételek (cukor, tej, hús) | Alultápláltság |
| Napi rutin | 3x napi bibliatanulmány, ima | Mentális kontroll |
| Gyermekek | Gyakori verés “helper” bottal | Trauma |
| Nők helyzete | Koresh “feleségei”, cölibátus mások | Kizsákmányolás |
| Férfiak helyzete | Kényszerű cölibátus | Frusztráció |
| Fegyelmezés | Rendszeres testi büntetés | Félelem |
| Oktatás | Bibliai oktatás, világi iskola tiltva | Indoktrináció |
| Munka | Közösségi munka, dupla tized | Gazdasági függőség |
A Mount Carmel Center életkörülményei David Koresh vezetése alatt
A gyermekek helyzete különösen szörnyű volt. „A segítő” nevű fabotot használták fenyítésükre még apró vétségekért is, mint például a tej kiborításáért[23][25]. Koresh utasítására a gyermekeknek szüleiket „kutyáknak” kellett nevezniük, és csak őt ismerhették el apaként[23][25]. A lányok 11-12 éves korban kaptak műanyag Dávid-csillagot, amely azt jelzi, hogy „kiválasztottak” lettek Koresh számára[25].
Az étkezés szűkös volt: tilos volt a cukor, a feldolgozott liszt és a tejtermékek fogyasztása[22]. A higiéniás körülmények borzasztóak voltak - nem volt beltéri vízvezeték, csak árnyékszékek és vödrök[21]. Az oktatás kizárólag bibliai témákra korlátozódott, a világi iskoláztatás tiltott volt[22].
A tragikus vég: A wacói ostrom
Az 1990-es évek elején Koresh egyre paranoiásabbá vált, és azt tanította, hogy a kormány hamarosan támadást indít ellenük[12]. Ennek előkészületeként kezdte felhalmozni a fegyvereket és lőszert[26][27]. A Bureau of Alcohol, Tobacco, Firearms and Explosives (ATF) 1993-ban tudomást szerzett a fegyvergyűjteményről és vizsgálatot indított[26][28].
Légifelvétel a Branch Davidisták telephelyéről Waco közelében, Texasban, amely a főépületet és a környező területeket mutatja commons.wikimedia
1993 február 28-án az ATF megpróbálta végrehajtani a házkutatási és letartóztatási parancsot[29][30]. A razzia azonban katasztrofálisan rosszul sikerült: az ATF ügynökök, akik a Texas State Technical College diákjainak adták ki magukat, túl idősek voltak és gyanúsan viselkedtek, drága autókat használtak, és a médiát is előre értesítették.[31]. Koresh egy postás révén értesült a készülő razziaról[31].
A tűzharcban négy ATF-ügynök és hat dávidista halt meg[28][29]. Ezután kezdődött az 51 napos ostrom, amelyet az FBI vett át[29]. Az ostrom alatt pszichológiai hadviselést folytattak: hangos zenét játszottak, reflektorokkal világították meg az épületeket, és megfosztották a lakókat az alvástól[32].
A Branch Davidisták telephelye lángokban az 1993-as wacói ostrom tüze alatt vox
1993 április 19-én hajnali 6 órakor az FBI tankokkal lyukakat ütött az épületek falain és könnygázt juttatott be[33][34]. Délben három helyen egyszerre keletkezett tűz[33][32]. A lángok gyorsan elterjedtek, 76 ember halt meg, köztük David Koresh és 25 gyermek[28][33]. A holttestek állapota olyan szörnyű volt, hogy többen összeégtek, és pontos azonosításuk lehetetlen volt[33].
A Branch Davidisták telephelye lángokban az 1993-as wacói ostrom alatt newyorker
Következmények és örökség
A wacói tragédia messzemenő következményekkel járt. Az esemény közvetlen inspirációt jelentett Timothy McVeigh számára, aki 1995. április 19-én - pontosan két évvel a wacói tűz után - robbantást hajtott végre Oklahoma City-ben, 186 ember életét kioltva[33][35].
A túlélők egy része máig David Koresh tanításaiban hisz és feltámadására vár[36]. Clive Doyle, Sheila Martin és mások 2000-ben új templomot építettek a Mount Carmel romjain[37]. Néhány túlélő, mint David Thibodeau, elhagyta a mozgalmat és normális életet próbál élni[20].
A tragédia hozzájárult az amerikaiak kormányba vetett bizalmának megrendüléséhez és a milícia-mozgalom megerősödéséhez[35][38]. A szövetségi hatóságok működését is felülvizsgálták, bár a felelősség kérdése máig vitatott[39][40].
Következtetés
A Dávidisták története végső soron egy vallási reform mozgalom fokozatos radikalizálódásának és tragikus bukásának kronikája. Victor Houteff eredeti reformtörekvései egy évszázad alatt David Koresh apokaliptikus szektájává fajultak. A sztori rávilágít arra, hogyan vezethet a vallási fanatizmus, az elszigetelődés és egy karizmatikus, de mentálisan instabil vezető kombinációja katasztrófához.
A Mount Carmel eseményei egyben figyelmeztető példát jelentenek a vallási szélsőségességre és a gyermekekkel való bánásmódra. A túlélők beszámolói alapján egyértelmű, hogy a közösség életkörülményei már Koresh vezetése alatt elfogadhatatlanok voltak, és a tragikus vég csak ennek a folyamatnak a természetes következménye volt.
A wacói ostrom máig tartó hatása pedig demonstrálja, hogy az ilyen események hogyan válhatnak szimbólumokká és inspirációvá más szélsőséges csoportok számára, tovább mélyítve a társadalmi megosztottságot és bizalmatlanságot.